Erre figyelj oda a következő levelednél

Tegnap olvastam egy bejegyzést az egyik szakmai csoportban.

Arról volt szó, hogy szövegírók gyűjtik a jó kifejezéseket, amit később felhasználhatnak szövegekhez.

Ez király dolog, nekem is van hasonló doksim, bár abban inkább formulák vannak.

De egy levél nem a különleges kifejezésektől lesz eredményes.

Emlékszem, a szakdolgozatom újra kellett írnom, mert tele volt olyan kifejezésekkel, mint az amolyan, ezáltal, példának okáért.

Amikor billentyűzet kerül elénk szeretünk okosabbnak látszani és gyorsan magunkra kapjuk az álműveltség álarcát.

Ezzel nincs is semmi baj, így működünk, de ettől nem pörög jobban a biznisz.

De akkor mitől lesz egy levél a vállalkozásod legerősebb bevételi forrása?

Annyi az egész, hogy meg kell találnod az olvasód mozgatórugóit.

Ez dönti el, hogy az olvasás után valaki törli a leveled és csinálja tovább a dolgát, vagy visszaköpi az utolsó korty kávét és rohan a virtuális pénztárhoz.

Mozgatórugó lehet egy fájdalom, ami egy ideje nyúzza az olvasód vagy egy vágy, ami hosszú ideje ott munkálkodik benne.

Viszont könnyű hibázni és éppen ettől annyira szép az egész.

Mutatok egy példát egy friss projektből, ahol egy online workshopot kínáltunk a listának, akik egy éve egyetlen levelet sem kaptak.

(Egy hét alatt 10+ fővel töltöttük fel a workshopot.)

Ezt írtam:

„A workshopon tanultakkal az ilyen időszak nem hetekig tart majd.”

A mozgatórugónk itt az volt, hogy sokkal gyorsabban tud majd kijönni azokból a nehéz helyzetekből, amiben akár most vagy a közelmúltban volt.

Viszont egy hatalmas egérutat hagytunk az olvasónak, hogy gyorsan feloldozást adjon magának és racionalizálja azt, hogy miért nem jön el a workshopra.

“Ugyan, nálam sohasem tartanak hetekig ezek az időszakok, úgyhogy nincs nagy gond.”

Egyfelől jobb lett volna, ha a “hetekig” infóban biztosak vagyunk és tudjuk, hogy az olvasók többsége valóban eddig szenved.

Vagy egy megengedő nyelvezettel azt írom, hogy nem napokig, hetekig vagy akár hónapokig tart majd.

A lényeg az, hogy az olvasód hogyan tudja magára és a saját helyzetére vonatkoztatni a leírtakat.

Ha eltalálod a legfőbb mozgatórugóját és felismeri a saját helyzetét a sorok között, akkor mindegy, hogy mennyire írsz választékosan.